Kedves Filmbarátok!
2024-04-12-én Jeles András: Álombrigád c. filmjét vetíti az KMO filmklub. Utána beszélgetés lesz Bárdos Csabával.
“Az I-es kapunál összefutottam Lenin elvtárssal. Pont úgy nézett ki...”
Ki is volt Lenin? Latinovits Leninnel lett ismert:
Lenin nem volt mindig vicces figura: öt évvel az „októberi forradalom” után létrehozta az első munkás-paraszt államot és „megvalósította az államszocializmust”. Persze nem mindegy, hogy valaki megvalósít vagy meglovasít...
Vlagyimir Iljics Uljanov, később felvett nevén Lenin (Влади́мир Ильи́ч Улья́нов Ленин, Szimbirszk, 1870. április 22.– Gorkij, 1924. január 21.) orosz ügyvéd, marxista ideológus, forradalmár, terroristavezér, a Szovjetunió első vezetője, a XX. századi történelem kiemelkedő alakja.
Orosz szülők harmadik, gyors észjárású gyereke volt, a helyi gimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte el. 1887-ben kivégezték a bátyját, mert részt vett egy merényletben. Vologya ekkortól szembefordult a cári uralommal és illegális baloldali aktivista lett. Aktív élete végéig meghatározó motivációjává vált a bosszú – mint az általa elrendelt kivégzések rendkívüli száma is mutatja. Joghallgatóként részt vett egy diáktüntetésen, ezért kicsapták a kazanyi egyetemről. Magánúton, a szentpétervári egyetemen fejezte be tanulmányait – szintén kitűnő eredménnyel.
Felforgató tevékenységéért három év szibériai száműzetésre ítélték. Utána a frissen megalapított Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tagjaként nyugati tanulmányútra ment. Élt Svájcban, Németországban és Angliában is. Emigrációban is kulcsszerepet vállalt a párt szervezésében és ideológiával való feltöltésében. A pártlap szerkesztője és szerzője is volt, hatásos beszédei nyomán a pártkongresszusokon egyre nőtt a népszerűsége és az 1903-as pártszakadás után a bolsevik (többségi) frakció vezetője lett.
1895. augusztus 5-én Londonban meghalt Engels, a nagy példakép, akivel Lenin sokat „vitázott” arról, hogy Anglia vagy Oroszország lesz az új világrend bölcsője. Szeptember elején a még csak 25 éves Lenin hazatért és megkezdte az oroszországi szocializmus előkészítését. A munkásosztály politikai harcának célját személyesen kívánta meghatározni. Lenin eleinte követte Marx és Engels gondolatait a kapitalizmus utáni társadalomról, de 1905-re már kiegészítette őket a szocializmushoz vezető átmeneti időszakkal és az oroszországi hatalom lehetséges formaváltozásainak elemzésével. Felismerte, hogy az orosz kapitalizmus elmaradottsága, a munkások-parasztok-katonák kiemelt politikai szerepe segíthet neki a proletárforradalom kirobbantásában. Marx és Engels is vizsgálta Oroszországot, mint lehetséges helyet, de ők Londonba tették az első proletárforradalom helyszínét.
Lenin 1908-ban írta "filozófiai könyvét" Materializmus és empíriokriticizmus címmel, amiben Marx és Engels műveinek gondolatait alkalmazta Oroszországra. A dialektikus materializmus lenini továbbfejlesztése nem sokat tett hozzá a filozófia tudományához (gondoljunk pl. az „anyag” lenini meghatározására), de Lenin ezt úgyis csak ugródeszkának tekintette a világforradalom irányába vezető hatékony politikai ideológia felé…
Ennek lényege Leninnél a társadalmi formák egymásra épülése: a kapitalista társadalmi formát egy átmeneti szakasz után történelmileg szükségszerűen követi a kommunizmus, illetve annak első fázisa, a szocializmus. A kérdés az: hol, hogyan és mikor?
1896 és 1899 között írta Lenin A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című könyvét az akkor elérhető statisztikák alapján. Végkövetkeztetése ez lett: a kapitalizmus Oroszországban is kedvezően hat a mezőgazdaságra, de a kisparaszti gazdaság hosszabb ideig fennmarad, a falusi földközösségek pedig alkalmatlanok a modern nagyüzemi mezőgazdaság alapjához.
Lenin a forradalmat szociáldemokrata részvétellel akarta győzelemre vinni és ritkán foglalkozott azzal, hogy miképp lesz ebből szocializmus. Még „demokratikus alkotmány” is volt a programjában, sőt a burzsoáziát is támogatta volna, ha segítenek neki a feudális maradványok felszámolásában. Lenin a parasztságot, a „kispolgárság sokmilliós osztályát” is beemelte a szocialista forradalomba, de azt követően tervei szerint "kisajátítják a kisajátítókat" – azaz a középparasztság földtulajdonát is elvették volna.
Az 1905–1907-es véres forradalmak és a nyomukban kirobbanó (a cár által titokban támogatott) politikai terrorizmus megváltoztatta Lenin terveit is – a következő tíz évben folyamatosan radikalizálódott.
Leninnek csak az 1917-es „októberi forradalommal” sikerült átvennie a hatalmat Oroszországban, de ez a fegyverrel kicsikart „világforradalmi manifesztáció” véres káoszba sodorta Oroszországot. A „forradalom” valójában egy durva államcsíny volt. A „szociáldemokraták” által "békés tüntetésnek" nevezett petrovgrádi nyitóakció a szervezett terror megdöbbentően kegyetlen akciója volt. A frontról szökött és ezért halálra ítélt katonákat a bolsevikok felfegyverezték és arra kényszerítették őket, hogy konflisokra szerelt golyószórókkal járják a várost és mindenkire lőjenek. Ebben az őrületben számtalan civilt sebesítettek meg...
Ekkor már Lenin volt a fegyveres hatalomátvétel legeltökéltebb, legtürelmetlenebb híve – Sztálin ott sem volt a vérgőzös petrovgrádi "forradalomnál" – ahol még Trockij volt a frontember, de őt Lenin hamarosan félretolta az útjából.
Lenin vezetésével a „forradalmi” kormány reformokat vezetett be és kilépett az első világháborúból. Miután az 1917-es választást számára meglepő módon, az eszerek nyerték meg a Lenin által menedzselt bolsevik csoporttal szemben, polgárháború robbant ki (a vörösök és a fehérek között), amibe külföldi hatalmak is beavatkoztak. Lenin az erőszakra még több erőszakkal reagált és a hadikommunizmus bevezetésével megnyerte a háborút a vörösöknek.
A „hadikommunizmus" intézkedései a gabonafeleslegek rögzített áron való kötelező beszolgáltatásával kezdődtek, a munkások egyenlő javadalmazásával, jegyrendszerrel és árucserével folytatódtak. A posta és a közlekedés ingyenessé tételével, a lakbérek, az adó és a vámok eltörlésével, az egész lakosság fogyasztási szövetkezetekbe szervezésével és a kereskedelem teljes kikapcsolásával a gazdasági élet alapjában megváltozott – létrejött az államszocializmus. A javaknak a szovjetek (tanácsok) és szakszervezetek által szervezett elosztása kezdetben sikeres volt, de 1919. júliusában már Lenin is felismerte, hogy az orosz forradalom elbukott, mert kihagyták belőle a parasztságot. A parasztságot nem lehet semmilyen forradalom mellé állítani, ha nem kap földet, Lenin pedig úgy gondolta, hogy „a földtulajdonnal a paraszt elveszti szabadságát, saját maga és mások kizsákmányolójává válik” és ez a tulajdonforma „napról napra termeli újra a kapitalizmust". A hadikommunizmus a békében megbukott – az átmeneti időszak válsága nem múlt el, sőt:
Az 1920-as év aszálya nyomán az éhínség és a hadikommunizmus intézkedéseivel szemben kirobbant parasztlázadások végigsöpörtek Oroszországon.
1921. tavaszára véget ért a polgárháború és az utolsó intervenciós csapatok is elhagyták Szovjet-Oroszország területét, így már nem lehetett másra fogni a hadikommunizmus okozta káoszt.
1921. márciusában vereséggel végződött az utolsó jelentős európai forradalmi megmozdulás, a közép-németországi munkások felkelése is. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy Európában nem lesz proletárforradalom.
1921 március elején a kronstadti bolsevik matrózok fellázadtak a bolsevik kormány ellen. Lenin most is fegyverrel kívánta megoldani a konfliktust, azonban csapatainak (Vörös Hadsereg) első támadása a hatalmas túlerő ellenére is kudarcba fulladt, mivel a támadó bolsevikok nagy része átállt a védekező bolsevikok oldalára. A Lenin-ellenes lázadókat végül csak harci gáz bevetésével sikerült legyőzni. Aki nem tudott Finnországba menekülni, azt sarkkörön túli koncentrációs táborba zárták. Lenin, az ideológus és Lenin, a kormányzó itt döntő vereséget szenvedett és megkezdte a – sokáig teljes egészében Sztálinnak tulajdonított – „ipari méretű belső tisztogatást”, hiszen az általa likvidált a kronstadti bolsevik matrózoknak igen nagy szerepük volt az 1917-es bolsevik hatalomátvételben.
Az 1922-ben megalakult Szovjetunió nevű gigaállam első vezetője Lenin lett, de ekkor már Sztálin is ott lihegett a nyakában és hamarosan, Lenin agyvérzését felhasználva, felszámolta Lenin befolyását a szovjet vezetés alapelveire.
Sztálin a felszíni képmutatása alatt csak egyetlen témában volt azonos állásponton Leninnel: a vörös terrort (az ítélet nélküli kivégzéseket) a polgárháborúban Lenin is teljes mértékben helyeselte, többször kérte annak fokozását – még a párton belüli tiltakozások ellenére is. Az oroszországi polgárháborúban emberek milliói estek a vörös illetve a fehér terror áldozatává. Sok történész ma erősen bírálja Lenint, mert soha még csak nem is sajnálkozott a vörös terror áldozatai miatt – nem hogy bocsánatot kért volna.
1922-ben, a Komintern IV. kongresszusán tartott beszédében Lenin elismerte gazdasági intézkedései hibáit és a hadikommunizmus helyett „új gazdaságpolitikát” (NEP) hirdetett – „kerülőútként a szocializmus felé”. A munkásság és parasztság „demokratikus diktatúrája” az éhínség, a nyomor, az áruhiány ellen a 10-20 évig is eltartó harcot vizionált, aminek fő jellemzői a kötelező beszolgáltatás felváltása terményadóval, a központi elosztás (fogyasztási szövetkezetek) megszüntetése, a feleslegek szabad kereskedelme, közös vállalatok kapitalista országokkal, tőkés trösztökkel, illetve az áru- és pénzviszonyok rendezése voltak.
Később a kapitalizmus „felélénkítésére” törekedett volna, hogy majd állami szabályozásnak vesse alá a „felélénkülés arányában.” Lenin azonban ekkor már súlyos beteg volt, és életének utolsó aktív heteiben rádöbbent, hogy a mindenre rátelepedő kafkai apparátusok növekvő, egyre átláthatatlanabb és ellenőrizetlenebb hatalmát zúdította a világra. A megoldást abban látta, ha a "lakosság ellenőrzi a hatalmat”. Utolsó leheletéig próbálta a hatalomkoncentrációt csökkenteni, és „a kezében felmérhetetlen hatalmat összpontosító” Sztálint leváltatni, de Trockij és Sztálin közös erővel „nyomta le” Lenint és halála után Lenin feleségét is...
Lenin a Szovjetunió legbefolyásosabb és legnépszerűbb vezetője volt és maradt, szinte mesehőssé vált néhány évtized alatt. Utódai (Sztálin, Malenkov, Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko és Gorbacsov) folyamatosan címkének használták a nevét – ahogy haladt előre Sztálin a „lenini gárda” fizikai megsemmisítésével, úgy lett egyre jobb védjegy a leninizmus, aminek a nevében időnként „reformokat” hajtottak végre a szovjet vezetésben. Ezek a „reformok” a Sztálin által rendkívül alaposan felépített diktatúra folyamatos átcímkézését jelentették "Lenin és a béke nevében" – egészen Gorbacsov politikájáig.
Híres Lenin idézetek:
„Коммунизм – это есть советская власть плюс электрификация всей страны.”
„Államapparátusunk megújítása érdekében a következő feladatot kell mindenáron magunk elé tűznünk: először – tanulni, másodszor – tanulni, és harmadszor – tanulni, és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis (ami nálunk minek is tagadnánk, bizony igen gyakran megesik) hogy a tudás valóban a vérünkbe menjen át, hogy teljes mértékben és igazán mindennapi életünk alkotórészévé váljon.”
„Minden művészet közül számunkra a legfontosabb a film.”
Leninnek ma is meglepően sok híve van a világon – de a higgadtabb orosz embereknek már évtizedek óta ez a véleménye róla: „Lenin, Trockij és a kompániájuk annyi szerencsétlenséget hozott Oroszországra, hogy fel kellett volna őket akasztani!”.
A szovjet kommunista (állam)párt 1956. februári, XX. kongresszusa a „sztálinizmus” helyére a „leninizmust” helyezte. Az 1956. őszi Magyarországi eseményekből (is) kiderült, hogy ez valójában a hadikommunista Lenin nézeteinek a bebetonozását jelentette.
Lenin „Nagy Októberi Szocialista Forralom” néven elhíresült államcsínyét követte az egypártrendszer, a hadikommunizmus, a cári család meggyilkolása, majd a vörös terror.
Ma már elterjedt nézet, hogy az „orosz forradalom” nem a természet műve (dialektikus és történelmi materializmus), nem is a névtelen tömegé, hanem néhány (tucat) megnevezhető emberé, akik csak a saját javukat szolgálták. A sztálinizmus a leninizmus folytatása – szomorú kapcsolódási pontjuk a terror.
Lenin örökségének átértékelése és „szabad” interpretációja nyitott utat a szovjet diktatúra elfogadására a nagyvilág baloldali köreiben. Gondoljuk csak meg: a harmincas évek közepéig Luis Bunuel is kommunista volt és rokonszenvezett Sztálinnal – a messziről szemlélő ember tudatlanságával. Csak 40 évvel később mondta ki: Vesszen Lenin, az istállóba Szűz Máriával! – egyik híres filmje munkacíme volt ez...
Lenin agyi érelmeszesedése. 1922 tavaszától került olyan stádiumba, hogy az orvosok javasolták terhelésének csökkentését, amiről végül a Politikai Iroda – de főleg Sztálin, a főtitkár döntött.
Lenin utolsó nyilvános megjelenésekor, a moszkvai városi tanács ülésén mondott beszédeit „Még kételkedünk egy s másnak a helyességében, még eszközölünk módosításokat ebben vagy abban az irányban, és meg kell mondanom, hogy ez még meglehetősen hosszú ideig így lesz… El kell érnünk…, hogy az egész lakosság ellenőrizze utunkat és azt mondja: „Igen, ez jobb, mint a régi rend.” még kb. 70 évig használták kifacsart mottónak a szovjet vezetők. 1991. Augusztusában azonban – stílszerűen – egy puccsal véget ért a Szovjetunió.
Természetesen a korhű viccek szemléltetik a legjobban Lenin személyiségét és társadalmi megítélését:
Egy 1968-as:
–Milyen az a lenini humanizmus?
–Csak egy példa a sok közül! Lenin Krupszkajával sétál a kertjükben, amikor a kerítésen át eléjük pottyan egy labda. A kint játszó gyerekek dobták be véletlenül. Ekkor Lenin mosolyogva lehajol, a kerítéshez lép és kecses mozdulattal visszadobja a labdát a gyerekeknek.
-De hát mi ebben a humanizmus?
-Az, hogy akár le is lövethette volna őket...
Egy 1970-es:
A Lenin centenáriumi viccmesélő verseny díjai:
III. díj: 5 év Szibériában,
II. díj: 10 év Szibériában,
I. díj: találkozás Leninnel.
Eszerint az Álombrigádban Oláh elvtárs Lenin-álma sem sok jót jelentett...
Egy már későbbi, boldogabb, 1982-es vicc:
-Mi volt az idei év legnagyobb eseménye?
-Lenin és Brezsnyev személyes találkozása.
És ha Skoda elvtársról is Lenin jut eszünkbe, akkor még egy vicc:
Ki milyen szocialista vezető volt?
Lenin megmutatta, hogyan kell vezetni.
Sztálin megmutatta, hogyan nem szabad vezetni.
Hruscsov megmutatta, hogy mindenki tud vezetni.
Brezsnyev megmutatta, hogy nem is kell vezetni.
Gelman Prémiuma is szépen szaporította a lenini védjegy kifogyhatatlan alkalmazásainak a számát: „A dráma legfőbb tanulságát – a felgyorsult élet többet követel mindenben, munkában, szaktudásban, szervezésben, emberi hozzáállásban, amely benne vibrál a viharos pb-ülés minden mozzanatában – a neves leningrádi rendező, Georgij Tovsztonogov különlegesen művészi érzékkel és fogásokkal emelte meg.”
Na de ki tiltotta be Jeles Álombrigádját? Csak nem Lenin? Nem, nem, csak a paródiája:„– Ki tiltotta be Jeles Álombrigádját?
– Ezt a filmet hivatalosan a stúdió fel sem terjesztette filmfőigazgatósági elfogadásra, de persze a Társulásnál több stúdiótanácsi vetítést és vitát is tartottak, az egyiken én is részt vettem. Őszintén bevallom, a filmtől megijedtem, mert a rendszert totálisan parodizálta, megjelent benne ironikusan Lenin figurája is, s ráadásul a politikai légkör már feszült volt. Dárday azt mondta, megbeszéli Jelessel, s majd jelzi, mikor és hogyan akarják a filmet filmfőigazgatósági elfogadásra kitűzni. Erre végül is nem került sor, csak a rendszerváltáskor." Forrás: http://gervaiandras.hu/koenyvekm/a-tanuk/22-en-vittem-el-a-balhet.html
További források:https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9B%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D0%BD,_%D0%92%D0%BB%D0%B0%D0%B4%D0%B8%D0%BC%D0%B8%D1%80_%D0%98%D0%BB%D1%8C%D0%B8%D1%87 és
************************************************************************
