~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~ Edvard Munch: Az Élet fríze / The Frieze of Life ~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az 1890-es években a folyamatosan éles kritikákkal támadott Edvard Munch kitartóan dolgozik egy témán/művön/sorozaton, Az Élet frízén, aminek az ötlete még az 1880-as évek végéről származik és párizsi tartózkodásai alatt kezd testet ölteni. Mégis Németországhoz fűzödnek a legnagyobb mérföldkövei. 1895-ben Berlinben Az emberi lélek modern életéből merített 18 kép címmel megrendezett kiállítása az ember életét vezérlő legnagyobb erőket ábrázolja: a szerelmet, a félelmet és a halált. Munch elégedett ezzel a sorozattal, ami Berlin után még abban az évben Oslóban és 1896-ban Párizsban is a közönség elé kerül, és két évig nem is változtat rajta. Ezután tovább részletezi-illusztrálja a két legfontosabb témája, a szerelem és a halál közötti átmenetet benne. A sorozat nem meghatározható-definiálható, mert Munch soha nem véglegesíti. Nem is teheti, mert ez magának Munch életének a tükröződése, érzései, érzelmei, félelmei, örömei, csalódásai és csodálkozása csapódnak a vásznakra elementáris erővel. Munch az őrületbe kergeti a művészettörténeteket, mert egy témát többször, kisebb-nagyobb változtatásokkal is megfest, sokukból grafikákat fejleszt, sőt egyes - már (többször) kiállított festményeket az idők folyamán átfest...
"Mindenki állandón tiltakozik, mert gyakran ugyanazt festem; de nem lennék képes egyetlenegy képen megbirkózni egy olyan vízióval vagy motívummal, amellyel már egy teljes éve küszködök." - Edvard Munch
Az Élet fríze legteljesebb, 22 vásznat számláló változata - mint az első változat - szintén Berlinben került kiállításra, 1902-ben, először. Munch ekkor a Pillanatok ciklusa az Életből címet adta neki. A huszonkét festményt négy csoportba osztotta.
Az elsőnek A Szerelem csírái / Seeds of Love címet adta és hat képét a kiállítóterem bal falán helyezte el.
Edvard Munch: Az Élet fríze 1. - A Szerelem csírái / The Frieze of Life I, Seeds of Love
1. Nyáréji álom / A hang / Summer Night's Dream / The Voice, 1893 - called here Evening Star
Gerd Woll's catalogue raisonné: 319
Ez a festmény már a fríz 1895-os változatában is benne volt, Munch az 1902-esben átnevezte Esti csillagra. A képen Munch és Millie ("Mrs. Heiberg") találkozása jelenik meg a borrei erdőben, Åsgårdstrand északi részén.
Munch közben egy másik változatot is festett, ez élénkebb (háttér-) színekkel, kontrasztosabban és közelebbről mutatja első nagy szerelmét és nincs rajta csónak:
Nyári éj / Summer Night / The Voice, 1896
Gerd Woll's catalogue raisonné: 394
Mindkét változatban központi helyen áll egy ragyogó aranysárga "oszlop" - a fjord vízén hosszan tükröződő holdfény. A korábbin egy "i" betűt formáz, ami más festményein is megjelenik, vezetve a nézőt a képsorozatban, azaz Munch életében és filozófiájában, aminek ez a szerelmbe eséssel foglalkozó darabja.
2. Vörös és fehér / Red and White, 1899-1900
Gerd Woll's catalogue raisonné: 463
A Vörös és fehér nem szerepelt a frízben 1902-ig. Két nőt ábrázol. A baloldali fehér ruhában a nézőnek háttal áll és nézi a fjordot Åsgårdstrandban, a középen álló minket néz égővörös ruhájában, a dereka mögött összekulcsolt kézzel. Jobbra, a fenyőerdő fái között egy harmadik figura is volt, de Munch kifestette. Ez a téma kibomlik majd A nő életének három szakasza c. képen, fríz a következő részében. Itt az első két szakasz van előttünk, az ártatlan álmodozó, hullámokban gyönyörködő fiatal lányka és az érett, szenvedélyes, szikrázó nő. Az előző festményen még kizárólag fehér ruhás Millie itt már vörösben is megjelenik: az ártatlanság vonzalmával induló szerelem egy mindent elborító szenvedély lesz...
3. Egymásba merülve / Eye in Eye, 1899–1900
Gerd Woll's catalogue raisonné: 461
Munch kedvenc motívuma, férfi és nő egymással szemben, közöttük a fa, mint Ádám és Éva bukásának a jelképe, a férfi háta mögött zöldben vörös virág, a féltékenység jele, a piros arcú nő burjánzó vörös haja pedig mintha a fehér arcú férfit is maga felé húzná... a kapcsolat tovább fejlődik...
Az 1899 óta (?) létező képet Munch 1906-ban és később valószínűleg átfestette, élesebb kontúrokat és erősebb színeket hozva létre. Valószínűleg így lett a nő haja ennyire "háromdimenziós".
4. Tánc a parton / Dance on the Beach, 1899–1900
Gerd Woll's catalogue raisonné: 460
A Tánc a parton egy fjord szélén táncoló párt és a társaikat ábrázolja, akiket a fák közül nézünk. Az öt boldog nő öltözete, mint a Vörös és fehéren, illetve Az élet táncán.
Később Munch lágyabb színekkel újrarendezte a szereplőket egy sokkal szélesebb panorámában, a megszokott "i" holdfénykép alatt és előtt:
Tánc a parton / Dance on the Beach / The Linde Frieze, 1904
Gerd Woll's catalogue raisonné: 614
(A Reinhardt Frízben a Vágy, 1906–07)
5. A csók / The Kiss, 1897
Gerd Woll's catalogue raisonné: 401
A két embert összekötő szerelmi szenvedély fatális vonzásra képes - ez a szerelmes csók talán legkorábbi elemző ábrázolása: a csókban a két szerető független egyéniségei teljesen egymásba olvadnak és egy új entitás, a szerelmespár jön létre.
Az 1895-ös frízhez képest 1902-ben egy újabb változat szerepelt A csókból ahol még inkább uralja a vásznat a szerelmesek egymásba olvadó teste.
A korábbi változat 1892 elején, Nizza mediterrán tengerpartján készült, amikor Munch ott lábadozott a tüdőbetegségéből:
Csók az ablaknál / Kiss by the Window, 1892
Gerd Woll's catalogue raisonné: 266
A későbbi változat alapján számos fameszet is készült, melyeken a fa alapanyagnak köszönhetően a pár beleolvad a természetbe, sőt az évgyűrűs kiviteleken még az örök idővel is szétválaszthatatlanul egyek lesznek:
The_Kiss_IV, 1897-1902, fametszet:
6. Madonna, 1894
Gerd Woll's catalogue raisonné: 365
Az 1896-os párizsi Szalonon Munch a Szerelmes nő címet adta ennek a festménynek - ha nem lett volna egyértelmű a szerelem és a szenvedés szerepe az ő madonna-ábrázálosában. A meztelenül, hátravetett fejjel fekvő nőalak erős kontúrjait további párhuzamos ecsetvonások kísérik - mintha a nő hullámokat keltene a térben. Aranyszínű bőréhez kitűnően illeszkedik a csillogó fekete haja és a feje fölötti, mögötti égővörös glória. Mivel a nő lehunyja a szemét, nem lehet tudni biztosan, hogy milyen állapotban van. Lehet odaadó szerelmes, vagy kirobbanás előtt álló démon is... Munch sok grafikát készített a képből, melyeken már egy embrió is felbukkan:
Madonna_1895_1896
Az új élet létrejötte az alavető életerők közötti kölcsönösséget ábrázolja.
Edvard Munch: Az Élet fríze 2. - A Szerelem kivirágzása és elhervadása / The Frieze of Life II, Flowering and Passing of Love
A következő hat festményen Munch folytatja a növénytani metafóráit, amikor a szerelem kivirágásában és elhervadásában kalauzol minket.
7. Hamvak / Ashes, 1895
Gerd Woll's catalogue raisonné: 378
Az összegörnyedt, passzív férfi a kép legjelentéktelenebb sarkába, a bal alsóba kucorodik, a nő mellette áll egy sötét erdő világos tisztásán. A nő fehér ruhája kigombolva, alóla kibújuk a vörös alsónemű, ami az ijedt tekintetének a tükrében már inkább rémisztő, mint erotikus. Főleg, hogy a nő extrém hosszú hajzuhatagának a vége a férfi vállára és a fejére borul, miközben a férfi a fejét a kezébe temeti. A férfi ruhája és haja annyira sötét, mint amennyire hamuszürke az arca - a nő bőre viszont aranyszínű, ami kiválóan illik a ruházata vörös-fehér színeihez.
A nő egyenesen ránk néz, kezeit dús hajára teszi, úgy néz kifelé a sűrű, sötét tisztásról.
Munch naplójában egy házasságtörés nehéz lelki terheit kapcsolta ehhez festményhez, amint a lelkiismeretfurdalás és a szégyen tönkreteszi az estét. A fehér itt is a kezdeti szerelem ártatlanságát, a vörös a kibomlott szerelem tüzes, testi vágyát jelenti. A tűzben elhamvadó érzelmek után a hamvakba hull az elpusztult férfiasság.
8. Vámpír / Vampire, 1893
Gerd Woll's catalogue raisonné: 335
Az egymást ölelő szerelmesek közül itt a hagyományokkal ellentétben nő aktív, ahogy ráhajol és megcsókolja a férfi nyakát hátulról. Talán a fogait is használja közben, mint egy vámpír... A csók így rossz előjel.
A férfit beterítő vörös hajzuhatag legalább annyira bilincs, mint amennyire simogató puhaság, beborítja a férfi fejét, aki azt a nő melleire hajtja. A nő kívánatos és veszélyes, vonzó és pusztító lény, a hajával magához köti a férfit, aki különös módon feloldódik a fekete erdőben és mozdulatlanul viseli a nyakára mért csókot, ami a kép címét ismerve vérszívó harapássá lényegül át.
Munch egyik leggyakoribb témája grafikákban is sokszor felbukkan:
Vámpír 2. / Vampire II, 1895–1902 Litográfia és fametszet
Talán ez a változat szerepelt a frízben, talán nem:
Vámpír / Vampire, 1893Gerd Woll's catalogue raisonné: 334
9. Az élet tánca / Dance of Life, 1899–1900
Gerd Woll's catalogue raisonné: 464
A kép jobb és bal oldalán is Tulla Larsen áll. Balra fiatalon, virágmintás fehér ruhában készül letépni az élet virágát a zöld fűből. Jobbra fekete ruhában, összekulcsolt kézzel, megtörve áll. Mindkét Tulla a középen táncoló Munchot és Millie-t nézi. Millie égővörös ruhában van, nagy szemeit Munchra függeszti és bal kezével átkarolja a férfit, érett és szenvedélyes nő. Munch erőteljes csipőmozgással reagál a csábításra. Mögöttük a parton még 3-4 pár táncol, az egyik férfi (a drámaíró Gunnar Heiberg) színpadiasan a partnernője nyakába csókol, de nem ők a lényegesek: a legmeglepőbb látvány a virágos ruhás Tulla egyharmadára kicsinyített alakja, aki közvetlenül Munch háta és a vízen tükröződő Hold fallikus szimbóluma közé került a perspektivikus (?) ábárázolásban. Kicsi Tulla immár övét vesztett ruhájában sóvárogva figyeli Munchot, de ő tudomást sem vesz róla.
A háttérben a "szokásos" holdfénytükröződés "i" betűje A hangot idézi.
Munch két nagy szerelmének a törénete ez egy festményen: Millie Thaulow elcsábítja, majd eltaszítja, Tulla Larsen pedig hol túl taszító, hol pedig túl vonzó a számára.
10. Féltékenység / Jealousy, 1895
Gerd Woll's catalogue raisonné: 379
A Féltékenységen Stanislaw Przybyszewski gyűlölködő arca legalább annyira merésszé teszi a képet, mint a kertben a nyitott vörös köpenye alatt teljesen meztelen felesége, Dagna, aki a félig háttal álló Munch-ot próbálja meg elcsábítani a bibliai almafa alatt - a kép Dagna és Stanislaw Przybyszewski házasságkötésének évében készült.
Przbyszewski bosszúból beleírt a regényébe egy féltékeny festőt, aki öngyilkos lesz (Overboard, 1896).
Munch grafikáiban tükrözte a képet:
Később a klasszikus zöld-vörös-sárga színhármast alkalmazta a féltékenység szemléltetésére:Gerd Woll's catalogue raisonné: 788
11. A nő életének három szakasza / Sphinx / Woman in Three Stages, 1894
Gerd Woll's catalogue raisonné: 361
Munch-nak a női természet hármasságáról alkotott koncepciója:
1. Az álmodozó, fehér ruhás ártatlan nő, aki tiszta és tiszteli őt, de mindig máshová tekint,
2. A meztelen csábító, felfaló nő, aki iránt egyszerre van ellenérzése és mély vágya, ő ruhátlan,
3. Az életet adó, az anya, az önfeláldozó, aki együttérző, de beleöregszik a gondoskodásba - fekete a ruhája.
Munch szenvedésének, és a művészetének a komplexitását jelzi, hogy ez a három kép számára egy és ugyanaz a nő.
Jól látható itt Munch technikája: miután vékony, sűrűszövésű lenvászonra vékony, alapozó festékréteget vitt fel, szénrúddal pontosan megrajzolja a formákat, majd vastagon viszi fel a festéket. A felületet nagy, száraz kefével kapargatja.
12. Melankólia / Melancholy, 1892
Gerd Woll's catalogue raisonné: 360
A melankólia következménye a magány. Egy ülő férfi a fejét a kezére támasztja, az álla eltűnik a tenyere mögöt. Rosszkedvű. Mögötte a part és a víz sárga-fekete-lila-kék színekben felvitt lendületes ívekkel uralja a képet. A felső részen, a parton, egy fekete, egy fehér és egy kék ruhás sétáló látható. A színükben a vizet folytató felhők alatt egy ház és a gyönyörű nyári zöld erdő.
Munch ezen a képen az írigységgel foglalkozik, a mű alanya barátja, Jappe Nilssen, író, akinek heves viszonya Munch tanára, Christian Krohg feleségével tragédiába torkollott.
13. Szorongás / Anxiety, 1894
Gerd Woll's catalogue raisonné: 363
Korábban a Tébolyult hangulat, majd a Vörös felhők címeken szerepelt.
A Sikoly beállításaiban és nagy részben színeiben is láthatjuk a Karl Johan utca, este c. kép szereplőit, ami mintegy előfeszíti a következő festményeket, de a néző erről a képről még csak sejti, hogy a nagyon erős vörös ég és a fekete ruhákból ijedten kinéző arcok valami extrém ijesztőt jelentenek...
14. Karl Johan utca, este / Evening on Karl Johan, 1892
Gerd Woll's catalogue raisonné: 290
Munch szerelmi viszonyának "Heiberg asszonnyal" a legnagyobb megpróbáltatása volt, amikor találkozót beszéltek meg a Karl Johan Kapuhoz, Oslo hosszú főutcájára. Munch sokáig várt ott a nőre, egyre növekvő aggodalommal, és felbőszülve a felé tartó rengeteg "furcsa" arctól.
Munch teljesen lerövdítette a perspektívát, hogy sok járókelőt be tudjon zsúfolni kevés helyre. Ijedt arcok fejezik ki a sétálók titokzatos és mély szorongását.
15. Vörös vadszőlő / Red Virginia Creeper, 1898-1900
Gerd Woll's catalogue raisonné: 440
A Vörös vadszőlő a Szorongás vörösét fokozza a maximumig, ez azonban csak a háttér, ami az első képsíkban lévő szürkés arcot emeli ki. A háztól induló út végén álló Stanislaw Przybyszewski rémült arca hatalmas szemeivel pulzáló lángolást erőltet a felfuttatott vadszőlő ürügyétől vérvörös házra, a szorongás házára.
A festmény élénk kontrasztban áll az előzővel, a Karl Johan utca, este cíművel a nyitott tér és a torzításmentes perspektíva miatt. Az épület a Kjøsterud gård, Åsgårdstrandban, ami kicsit később a Lányok a hídon c. festményen is megjelenik:
Girls on the Bridge, 1902
Gerd Woll's catalogue raisonné: 540.
16. Golgatha. 1900
Gerd Woll's catalogue raisonné: 465
A Golgota Paul Gaugain Sárga Krisztus c. festménye alapján készült. Az ottani bretoni parasztok helyett itt mintha a Karl Johan népe kárörvendene a kereszt alatt. Voltak olyan vélemények is, miszerint az évtizedes támadó-mocskolódó kritikadömpinget elszenvedő Munch saját magát festette Krisztus helyére, olyannyira sokkolták a magukat művészettörténésznek tartó nyárspolgár-újságíró hordák eszelős mocskolódásai. Mindenesetre a képet a dániai Kornhaug Szanatóriumban festette lábadozás közben, 1899-1900 telén. A téma a tömeg és üldöztetés - ez biztos.
Elől van néhány felismerhető arc is tömegben: Christian Krohg (Munch tanára), Gunnar Heiberg, Stanislaw Przybyszewski, a fiatal Munch (profilból) és Karen Bjølstad (Munch nagynénje, aki felnevelte a családot).
17. Sikoly / The Scream, 1893
Gerd Woll's catalogue raisonné: 333
A Sikoly zárja a harmadik részt, az élettől való félelem birodalmát. A félelem és a magány világába lépünk be az előtérben látható sikoltó, elszigetelt emberrel, akit jobbról egy korlát, balról a tőle távolodó két alak, felülről pedig a vérvörösen nyomakodó égbolt határol.
Az izolált, beteg-sárga bőrű figura maga Munch, a háttében pedig Oslo városa látható a fjordjával és néhány ott horgonyzó hajóval, a környező dombokkal, de mindez brutálisan stilizálva. A vízbe ékelődő földnyelvre épült Akershus vára, illetve a tőle jobbra álló Szentháromság temploma csak hosszas kutatással ismerhető fel. A környezettől is jobban leegyszerűsödött az ember, akinek görcsbe rándult testéből kinövő csenevész karom-kezei a szinte halotti koponyává aszott fejét markolják, szája hatalmas "0" alakra tárva, egymástól távolra került szemei pingpong-labdává dagadva sikoltanak. Munch leírta a keletkezés történetét is: "Két barátommal sétáltam az úton. A nap ment lefelé. Szomorú sóhajnak éreztem. Egyszer csak az ég vérvörös lett. Megálltam. A korlátnak támaszkodtam, halálfáradtan. Láttam az égő eget, mint vért, mint kardot, a fjord és a város fölött. A barátaim továbbmentek. Én ottmaradtam és az aggodalom kirázott. Úgy éreztem, mintha egy hatalamas, végtelen sikoly áradna a természetből."
A híd "lefelé tartó" korlátja és a víz, valamint a környező dombok tomboló vonalai egy gigantikus, sötét tölcsért alkotnak, aminek a levezetése maga az ember - rajta keresztül távozhat ez a rengeteg, nehéz égővörös "tömeg" a képről.
Sikoly / The Scream, 1910
Gerd Woll's catalogue raisonné: 896
A Sikoly másik, 1910-es változata kisebb különbségekkel: a két háttal lévő alak itt határozottabban távolodik a kép hátsó síkja felé, a sikító arcnak immár egyáltalán nincs szeme és jóval zöldebb is.
Edvard Munch: Az Élet fríze 4. Halál / The Frieze of Life IV, Death
Az utolsó szekció képeit végig átlengi a Sikoly, miközben szinte végtelenedve halad a természet és a halál között - rajtunk, nézőkön keresztül.
18. A halálos ágynál / At the Deathbed, 1895
Gerd Woll's catalogue raisonné: 376
Munch emlékezetéből előhívva festette meg Sophie nővérét a halálos ágyán 1877-ben, amikor mindössze 15 évesen elragadta a halál. Edvard ekkor 14 éves volt. Sophie tuberkulózisban halt meg, mint korábban az édesanyja is - Munch is elkapta a betegséget, de sikerült legyőznie. A képre - elmondása szerint - csak azt vitte fel amire tisztán emlékezett. Ez magyarázhatja ezeknek a képeknek az egyszerűségét. Sophiét a fejétől látjuk, teste a rendkívül erős rövidülésben szinte minimális lett. Következik majd a koporsóba tétele a temetéshez. A kép nagyobbik felét a család tölti ki. Az apa összekulcsolt kézzel imádkozik. A kép jobb szélén a kilenc évvel korábban - szintén tuberkulózisban - meghalt anya is látható.
A halálos ágy mellett / Láz / By the Deathbed / Fever, 1893
Gerd Woll's catalogue raisonné: 327
Könnyen lehet, hogy ez az 1893-as, pasztell-változat volt kiállítva a frízben. A kompozíciója hasonló, de a falon lévő démoni maszkok miatt sokkal emlékezeteseb.19. Death in the Sickroom / Death Room, 1893
Gerd Woll's catalogue raisonné: 330
Újabb festmény Sophie életének a végéről, valamivel korábbról. Ekkor még képes volt ülni is a magas támlájú karosszékben. Hozzánk legközelebb, a központban, Munch húga, Laura ül magába roskadva, mellette áll Munch másik húga, Inger, akit Munch gyakran lefestett, főleg ebben a pozícióban.Munch pedig Inger mögött áll, de ő sem ránk néz, hanem a karosszékben haldokló Sophiéra. Munch apja Sophie mögött áll, kezeit imára kulcsolva, a nagynénje, Karen Bjølstad, pedig Sophie felé hajol segítőkészen.
Sophie hiánya és a halál okozta távolság már látszik a képen.
20. Halottaskocsi a Potsdamer Platzon / The Hearse on Potsdamer Platz / Death, 1902
Gerd Woll's catalogue raisonné: 519
A legkevésbé ismert festmény volt a frízben. Két változata van, ugyanabból az évből, 1902-ből, így bármelyik szerepelhetett a kiállításon. Mindkettőn lovak által húzott, stilizált halottas kocsik állnak Berlin egyik közpoti terén, miközben a kép színei rendkívül élénkek. A sok élénk alak közötti hatalmas fekete kocsit egyetlen ló húzza - a halálos ágytól a temető felé haladva...
The Hearse on Potsdamer Platz
Gerd Woll's catalogue raisonné: 520
21. Anyagcsere / Élet és halál / Metabolism / Life and Death, 1898-99
Gerd Woll's catalogue raisonné: 428
Egy fiatal férfi és egy fiatal nő találkoztak a sötét erdőben. Mögöttük, a fákon túl felsejlik egy fényes tisztás, talán Az élet tánca zajlik ott, felettük talán Eldorádó városa, a föld alatt pedig csontvázak. Ez egyes életek múlandóak, de az élet életet ad a következő generációinak is.
22. A halál és a gyermek / Death and the Child / The Girl and Death, 1899
Gerd Woll's catalogue raisonné: 446
Munch édesanyja a halálos ágyán, amikor a feső 5 éves volt. A széles, üres hatású szoba közepén Ingert látjuk piros ruhás kislányként, holott akkor ő még kisbaba volt. Mögötte, a haldokló ágya körül a testvére, Karin, Munch apja, Munch (mint felnőtt fiatalember) és az ágy mellett ül az öccse, Andreas.
A kislány piros ruhája visszautal a Vörös és fehérre, arckifejezése és a fejére tett kezei pedig a Sikolyra.
Később Munch többször újraszervezte Az Élet frízét, más munkáit is beleszerkesztve, különösen A beteg gyerek változatokat:
A beteg gyermek / The Sick Child
Gerd Woll's catalogue raisonné: 130
A beteg gyermek / The Sick Child
Gerd Woll's catalogue raisonné: 392
A beteg gyermek / The Sick Child
Gerd Woll's catalogue raisonné: 790
A beteg gyermek / The Sick Child
Gerd Woll's catalogue raisonné: 791
