Kedves Filmbarátok!
2024-04-12-én Jeles András: Álombrigád c. filmjét vetíti az KMO filmklub. Utána beszélgetés lesz Bárdos Csabával.
Mottó: Megházasodott a munkaverseny. Elvette a munkakedvet!
Munkahelyi színjátszás? Kultúrát az üzembe?
Már Rákosit is szerette volna a közönség "mielőbb több darabban látni", de az üzemi színjátszás nagyon nehezen valósult meg a "munkás-paraszt demokrácia” évtizedeiben.
Jeles András Álombrigádjában Gelman Prémium című darabját próbálják a brigád munkásai... – Ezt már sokszor olvastuk, de sohasem tudtuk, hogy ki volt ez a Gelman és miért került bele az Álombrigádba?
Érdemes utánanézni, a szerzőnek és a műnek is, hiszen – mint később látni fogjuk – Jeles filmjében több vonatkozásban is megjeleníti az eredeti szovjet filmet és színdarabot.
Ki tehát Gelman?
Alekszandr Iszákovics Gelman orosz forgatókönyvíró, drámaíró és újságíró. 1933-ban született Romániában, Donduseni-ben (ma Moldova), zsidó származású orosz családban. Gyerekkora a háborúban telt, 1941-ben szüleivel egy gettóba is bekerült, sőt édesanyja és testvére a haláltábor felé vezető úton meghaltak a háború vége felé. 1966-ig sokfelé élt, majd Leningrádban állapodott meg. Volt lakatos, gondnok, híradós katonatisztként teljesített szolgálatot a flottillánál Szevasztopolban és Kamcsatkában. Leszerelése után volt munkás, építésvezető, bérelszámoló és üzemvezető is. Újságokkal levelezett, majd a drámaírás kezdte érdekelni. Verseket, novellákat és újságcikkeket írt, majd 1970-ben feleségével, Tatyjána Pavlovna Kaleckajával, közösen írták a forgatókönyvet az Éjszakai műszak (1971) című filmhez a munkahelyi generációs ellentétekről a Lenfilm stúdiónak. Újabb forgatókönyv következett, a Zsenya, Fjodor szeretett felesége (1974). Majd 1974-ben írta meg Gelman A prémium (1975) forgatókönyvét, amivel híres lett, még állami kitüntetést is kapott érte. Színdarabot is írt belőle, amit sok színház játszott és még a finn TV is bemutatta! Az előadások az Egy ülés jegyzőkönyve és A pártbizottság ülése címek alatt is futottak. Gelmant az ipari munkaszervezési viták problémakörében a morális vonatkozások érdekelték. A megbúvó háttértartalom a filmek és színdarabok happy endjét is "idézőjelbe helyezte" a figyelmes nézők előtt. A hirtelen rendkívül népszerűvé lett Gelman 1978-ban Moszkvába költözött és a következő darabját Visszajelzés (1977) címmel állította színpadra a Moszkvai Művész Színház. Gelman ebben is folytatta az önmagukban is rossz központi szocialista tervek és a helyi nemtörődöm megvalósítás által generált reménytelen ellentmondásokra rádöbbenő munkások mélyen személyes vívódásának az ábrázolását. Egyre jobban belejött a szakmába: sorban négy újabb darabot írt: Mi, alulírottak (1979), Mindenkivel egyedül (1982), A pad (1983) és Zinulja (1984) címmel. Drámáit több mint 30 nyelvre lefordították. Ezekben a Prémium termelési témáiról fokozatosan áttért a családi, szerelmi konfliktusok területére, amit a közönség folyamatosan díjazott. Volt úgy, hogy A pad egyszerre 6 francia színházban is ment. Majdnem minden darabjából írt filmet is. A peresztrojka kezdetén Gelman otthagyta a színházat és 1988-tól 1999-ig politikai újságíróként dolgozott, az átlátszóságért küzdve. Egy amerikai-orosz darabbal – Mishin Jubilee – (1993, az amerikai R. Nelsonnal közösen) visszatért egy kicsit a színházhoz, de fontosabbnak tartotta ellenzéki politikai zsurnaliszta szerepvállalását, ezért azt folytatta inkább – egészen addig, "amíg volt jövője a múltnak" – ahogy később írta a putyini fordulatra célozva... Az utóbbi években internetes publikációkban tűnt fel - vagy Moszkva utcáin sétálva láttak - amikor éppen nem otthon olvasott vagy írt...
Mihail Gorbacsov egyszer állítólag azt mondta Gelmannak: "Tudja, hogy a rendszerváltás az Ön filmjével, A prémiummal kezdődött?" A peresztrojka során Gelman folytatta katalizátorszerepét az egyik legismertebb szovjet-orosz közéleti tollforgatóként. Közismert beceneve lett a "peresztrojka művezetője".
A prémium (1975) c. film egy nagy üzem építkezésén játszódik. Az álmos hétköznapokból felriasztva a dolgozói kollektívát, Potapov brigádja váratlanul visszautasítja a túlmunkáért felkínált prémiumot. Szerintük nem érdemlik meg, mert a tervet valójában nem sikerült teljesíteni. A vezetők rendkívüli pártbizottsági ülést hívnak össze a probléma megoldására: mi történt, mi itt az igazság? „Sajnos” a fiatal brigádtagok esti iskolába járnak és a számításaik, amiket egy kis füzetbe írtak, teljesen pontosak: az egész nagyvállalat rossz hatásfokkal dolgozik! Semmilyen prémiumot nem érdemelnek tehát… Megoldáskeresés közben a szereplők egyre inkább kiszakadnak a napi rutinból és nagy-látószögből tekintik át az egész munkahelyi tevékenységüket, hogy ezután már tényleg a jövőt építhessék...
1983-ban Oláh Gyula és a brigád nem tudta ezt filmen előadni a magyar mozikban (csak 1989-ben sikerült bemutatni Jeles András Álombrigádját a nagyközönségnek), de helyettük Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 1984 november 6-án bemutatta a darabot az Alugépben, majd 7-én ünnepi bemutató volt a városi kőszínházban, de utána még elvitték a Tungsram zalaegerszegi gyárába, a ZÁÉV-hez, a ruhagyárba és máshová is...
A rendező persze nem Duba elvtárs volt, hanem Halasi Imre, a főszereplő pedig nem más, mint Nemcsák Károly.
Halasi és Nemcsák a 13. üzemi előadást stílszerűen a XIII. kerületben tartották, ha már Jeles is ott forgatta a magyar filmváltozatot és Vámosi János is szépen, jól hallhatóan énekli az egyébként roncsolt hangú Álombrigádban:
„Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy Marton Endre vezényletével a Nemzeti Színház társulata az ajkai Videoton szerelőcsarnokában már 1978-ban bemutatta a darabot – talán ez ihlette meg Jeles Andrást...
Talán Jeles már a korábbi bemutatókra is felfigyelt: 1976 februárjában Egy pébé-ülés jegyzőkönyve címmel közölte a Szovjet Irodalom a színművet Elbert János értő fordításában. Zsurzs Éva rendezésében szintén februárban sugározta televízió a magyar tévéváltozatot.
A Premier magyar mozipremierje 1976.11.07-én, a tévés vetítése 1978.05.21-én volt…
A dráma premierje pedig 1976. szeptember 25-én – évadnyitóként – volt a Nemzeti Színházban – Marton Endre, a színház igazgatója rendezésében – Egy ülés jegyzőkönyve címmel.
Láthatjuk, hogy Jeles jogosan érezhette, hogy ennek a darabnak a helyretolásával kellene véget vetni annak a „pikáns” propagandahullámnak – amivel az elnyomó állami mechanizmus tanította „forradalomra” az elnyomottakat. Őszintén megmutatni, milyen valódi fogadtatásra találhat ez a visszájára fordított darab a munkások között, ha mint befogadók, valóban elkezdik értelmezni!
************************************************************************************************************
************************************************************************************************************
