A fillm első szavai:
"Hölgyeim és Uraim! E pillanatban Önök sötétben ülnek és feltehetően bizonyos érdeklődéssel várják az elkövetkezendőket. Legtöbben türelmesek, mert hiszen, szórakozni jöttek."
"Te ripacs, idefigyelj, te, te dodó! A 30-as évekből hallom ezt a hangot, te, dodó!"
"Te, Hát én, aki láttam a Tarzant liánon, a Johnny Weissmüllert!? Reggel csöng az óra: mondom, mi van, álmodom? Néha meg felébredek az igazira! Te jó Isten! Megint megyek! Kurv'annyát, 40 év után megint bele kell menni..." Unom! És tudod miért, azért nem unom, mert mindig Megettem a dumát! Megettem a dumát! Nem disszidáltam. Mi a kurv'anyámér' nem disszidáltam? Megint megettem a dumát! Csak, asszem, megint lesz egy duma: Túlélni! Uraim!"
Kedves Nézőink! Elnézésüket kérjük az iménti technikai hibákért! A hangom tiszta és erős lett és Önök nincsenek többé kiszolgáltatva a puszta képzeletüknek. Nem szégyellem arcomat és a tekintetemből áradó melegséget."
"Hitlernek volt egy nagy dumája: "Ti vagytok a nagy aranytartalék, a munkások!" A Láng pályán meghallottam ezt a Rákositól is: Ha-ha! "Ne egyétek meg a rohadt tojást, mert Ti vagytok a nagy aranytartaléka a munkásoknak!" Huhú, ott néztük! Az órabérem néztem, kiemelt szakmunkás két forint..."
"Bocsánatot kérek! Őszintén szólva kedbem lenne valamivel kiengesztelni Önöket. Gondolok, itt példának okáért a meztelen női test látványára... "
"Elkanyarodik, elkanyarodik...
Jóllehet nagy kedvem volna elmondani például azt a történetet: Az 1815-ös év ....
... Milyen kár, hogy itt abba kell hagyni... A bajba került hintó, aminek ablakából
De hát, amint mondtam, utam a regényes vidákről elkanyarodik.
Ezután, abban a reményben, hogy sikerült elnyernem, ha nem is a tetszésüket...
Egy nagy lélegzetet véve, igen, egy nagy lélegzetet véve - elkezdjük a történetet.
Good Night Ladies! Good Night Gentlemen!
Mindjárt elkezdjük!
Oláh Gyula, brigádvezető, rengeteg társadalmi és..."
"Igen, nincs tévedés: a történetet sikerült elkezdeni! S ezzel gunyoros hangunk komolyra fordult. Oláh Gyulát látják, boldogan, légoltalmi gyakorlatról hazajövet... Jobb kezében puha fedelű kék füzetet tart és költeményt csak azért nem írt, mert...
Bocsássanak meg, ha kérhetek Önöktől ekkore újra egy másik történetbe gabalyodtam!
Tehát e kis füzet...
Ugye sejtik már, hogy e platón rázkódó jóképű fiatalenberben hősünket tisztelhetjük?"
"Mi ez a jeges szélnél élesebb hang? Pardon! Kézcsókom!"
"A bánat a szívüket egye meg, beszartak! Ezek csak szarni tudnak, mást se!? Meg nyilazni? Jó erősen! A bánat a szívüket! Szarni, szartak a törökök! A bánat egye a szívüket!"
"A szóban forgó kék füzet... íme egy beszélgetés belőle: ... A minisztériumba kéne levelet íratni! Bemész a boltba, oszt' csalnak bazd meg! ... Egyébként egy vörös könyvvel, egy vörös könyvvel, egy pártkönyvvel... Jajj, cica!"
"Vannak hangos emlékképek is. A közelben a gyár kerítése, utóbbi sajnos nem látható. A félig lehúzott redőny... A lehúzott rredőnyű üvegeket...
A félig lehúzott redőny alatt az üvegeket ...azért cserélgetik az üvegeket, mert a kihűlt üvegeket nem szeretik sokáig kézben tartani..."
-Hallhatnánk a beszédjüket?
-Tessék?
-Hogy hallhatnánk-e a beszédjüket!
-Az ördögbe is, nem értem!
"Hát ez mi? Az imént a zuhanyozóban feltűnt egy meztelen férfi alakja!"
"Kimondatlan kérdésével kapcsolatban pedig közlöm, hogy erről a beszélgetésről is készült felvétel."
"Amikor indult a verkli, nem erről volt szó, hogy a pénzemért nem kapok egy kiló paprikát júniusban! Bemész a boltba, oszt' csalnak bazd meg!
Csak én jártam ám "szemenáriomra", ahol azt mondták, át kell a falut szervezni... Jajj, cica!"
"Úgy gondoltuk, hogy téged is beszervezünk."
"Tehát egy nyersen informatív jelenet következik, amiből megtudhatjuk..."
"És máris közeledünk. Amint látják, közeledünk. Hova is közeledünk? Minden határon túl közeledünk. Minden határon túl közeledünk, hogy el sose érjük... Ezekhez, az összehajló fejekhez közeledünk."
"A társak aggódva tekintenek a helyre, ahol számonkérés folyik."
"Szerep? Neköm? Ugyan már, hagyjatok, Gyerekek!"
"Te az adott szónak nem tulajdonítasz semmi jelentőséget!"
"Nálad nincs szolidaritás? A szolidaritás, az más!"
"Csinálj vele valamit! Vagy befogod a pofád, vagy elzavarlak innen!
"
-Nem láthatunk bele a dolgaikba!
-Nem vagyunk tájékozottak?
-Nem is tudom elképzelni! Melyik ember merne felelősségteljes tudat alatt beleavatkozni a dolgaikba, amikor ő maga semmit nem tud róla?
"Mert én azt hiszem, hogy ők azt hiszik, hogy mi hülyék vagyunk és hülyének néznek és az orrunknál fogva vezetnek tulajdonképpen!"
"Gyula, figyelj, gyere! Filippinél találkozunk!"
"Képzeld haver, voltam a Hazafias Népfrontba' és kihirdették, hogy meg kell halni. Ezt adták ki parancsba, megszavazták. Ebben a korban vagyunk..."
"Nekem az a véleményem, hogy ha a munkásosztály egy emberként lemond a készpénzről, az sok mindenről tanúskodik!"
"Hogy történt ez a baleset? belement a víz a kokillába Nagyon sajnálom! Szerintem rosszul volt összerakva a forma. A baleset nem következik be, ha valamilyen mulasztás nem történik. Nedves volt a homok és kifröccsent a vas, hát persze, hogy megégett!
A vállalat és a cég mit ad?
...
Én nem tudok neked mást mondani, űrt hagytál a vállalattal szemben. Kedveltünk, szerettünk, őszintén, nagyon jó munkaerő voltál.
Józsikám, messze távolból mi minden jót kívánunk és pihenjél, most ott pihend ki magad a sírban, nem pedig ott ahol kellene..."
"Hiába pofáznak, nincs értelme!"
"Mi ez? - kérdezhetik Önök érthető csodálkozással. Hol vagyunk? Kik ezek? És mi történik itten? Tényleg, hol vagyunk és mi történik itten? Talán, ha képesek lennénk e madár szemével szemlélni az eseményeket...
Mon Dieu! Ne higgyék, hgy mindez csak azért történik, mert el akarom terelni a figyelmet Oláh Gyula történetéről!
"Hát igen, így nehezen fogjuk megközelíteni a minden oldalról képzett dolgozó ideálját!"
"Akkor derült ki, hogy milyen kevés az, ha csak odaütünk az asztalra."
"Folyó hó 20-án brigádunk színházba látogatott. A Prémium című szovjet színművet, a Prémium című szovjet színművet néztük meg. Egy elhatározás született részemről, hogy mi is adjuk elő!"
"A hangyák agyveleje csodálatos valami. Talán csodálatosabb, mint az emberé."
"Ez az egész dolog illetékes helyen szemet szúr vagy szúrhat. Haladj csak tovább, hadd kövesenek!"
"Voltam bent Skoda elvtársnál. Jó! Kedvező a hozzáálása."
"Elfogadom, csak az a probléma, hogy így két állásom is lesz, mert mellesleg párttitkár is vagyok és nálunk ezt a törvény tiltja - tettem hozzá tréfásan."
"Hallottam már erről az érdekes vállakozásról. Nekem erről a véleményem a következő: Mindannyian tudjuk, aki nem tudja, az sejti, mert hallotta, hogy harangoznak, vagy csiripelték a kismadarak..."
"Czuczor elvtárs komoly hangnemben hozzám fordul:
Hallottam erről az érdekes vállalkozásról. Nézzék az Elvtársak! Nekem erről a véleményem a következő: Mindannyian tudjuk, aki nem tudja, az sejti, mert hallott róla harangozni, vagy csiripelték a kismadarak.... Mert azért azt tudjuk Elvtársak... Elvtársak, Elvtársak! Ha-ha-ha...."
"Itt behozták a személyi kultusz hibáit, hogy valaki túlságosan előtrébe helyezi magát...
Ez a téma a Matyi óta reflektorfényben van, hogy senki ne próbáljon esetleg érékeny sebeget feszegetni és most már nem kell bolygatni a dolgot, nehogy valaki..."
"Szombaton, munka után össze lett verbuválva az egész brigád, de hiánytalanul. Tibor beszámolt és hangsúlyozta, hogy a magas beosztású elvtársak nem tudnak részt venni ..."
"Akkor Lajos bácsi felállt és azt mondta: "Na, akkor én is mondok valamit!"
"Petrovics Ivanovics, te csak mindig ki akarsz velem ba... Jajj, cica!"
"Látom, hogy tanulsz, akkor miért bújkáltál?"
"Én jó gyerek lenni, családi probléma sok!"
"Közeledett a művésztalálkozó. El kellett kezdeni a gyűjtést: 11 művészre számítottunk!"
"Miért gyűjtsek én azoknak, akik nem is tudom, mennyit keresnek, többszörös milliomosok, hát kocsival is a WC-re is kocsival mennek?! Énnekem meg még az órabérem sincs meg!"
"Duba Gyulának hívják az elvtársat, aki a próbákat irányítani fogja. Telefonon beszéltünk...
Duba elvtárs meghívta a brigádot az öregek otthonába, de sajnos csak Zaják és én jelentünk meg.
Duba elvtárs szavalt:
Ne bóbiskolj!
Nevembe beszélj!
Egészséges a képe,
Pisztoly az oldalán,
Az én rendőrségem
Vigyáz reám.
Mutatja botja,
Jobbra, gyalogló!
Fordulj jobbra!
No ez nagyon jó!
Felettem égbolt,
Kék, színes lobogó,
Még soha,
de soha
Nem volt ennyire jó!
Nevembe beszélj!
Egészséges a képe,
Pisztoly az oldalán,
Az én rendőrségem
Vigyáz reám.
Mutatja botja,
Jobbra, gyalogló!
Fordulj jobbra!
No ez nagyon jó!
Felettem égbolt,
Kék, színes lobogó,
Még soha,
de soha
Nem volt ennyire jó!
"Megfigyeltem, hogy Dubának nagyon jó szókincse van.
Nagyon szimpatikusnak mutatkozott, csak az a baj, hogy egy kicsit ittas volt..."
"És még plusz rá, mi is ittunk, de nem annyit!"
"Elég sajnos, hogy az alkohol így szedi az áldozatait és nem válogat!"
"Érdekes álmom volt. Az I-es kapunál összefutottam Lenin elvtárssal. Pont úgy nézett ki, mint azon a képen, ahol a matrózhoz beszél egy zászló alatt. Először nem ismertem meg, pedig tudtam, hogy ő az, csak valahogy még sem akartam megismerni. Erre megállít, hogy "Mi az Oláh Elvtárs, nem ismer meg?" "Én?" Akarom mondani... erőltetem, hogy már megsiemerem és ne tessék haragudni Lenin elvtárs, de az Istennek se tudtam megmukkanni! Ő szalutált és továbbment. És látom, hogy a kapunál..."
"Tegnap elmaradt a szövegmondás. Illetve elkezdtük, de aztán valahogy szóba jött az az emberke, aki a kemencének nekinyomódott és meghalt. És ezen úgy elméláztunk. Hogy halál, túlvilág, ilyen dolgok.
Aztán Duba egy érdekes témát dobott be. Mi halálra várakozók vagyunk."
"Te úgy ismered az erdőt, mint más a Tripoliszt."
"Nem süket vagy, nem néma, te francia vagy"
"A kultúrházban beszart a csörlő."
"BÉKE TERMELŐSZÖVETKEZET"
"Folynak a próbák. Gépelt szöveget kaptunk, nagyon érdekes dolog, csak lesz-e belőlünk énekes halott?"
"Ha már ők lopnak, akkor hagyjanak minket is lopni! ..."
"Van neki azért igaza, mert egy irreális dolog visszaadni a pénzt..."
"És hol tanították neked ezt, a marcista egyetemen? Van a Bibliában olvastad ezt az ökörséget, amit itten leadsz?"
"A problémák nem az égből pottyannak le, hanem a felelőtlenség szüli őket!"
"Az a lényeg, hogy ne legyen kicsi, meg nagy ember! Ez a demokráciának az alapelve. A határokat el kell mosni!"
"Ha nem teszünk érte semmit, semmi nem fog változni. Ha nem teszünk érte semmit, arany barátom, nem fog semmi változni!"
"Mit gondoltok, te pedig tudod, Gyula, mennyit vesznek fel a Skodáék?
"-Minden forradalom abban nyilvánul megm, hogy elutasítanak valamit, mert különben csak rumli lenne.
"-Tudod, miben nyilvánul meg a forradalom? Hogy a szegény ember vére folyik! Az energiája!"
"Ne ordíts! Erkölcsileg győznénk, de anyagilag!"
"A munkásművészek és a művészművészek egy szép estén a kultúrteremben találkoztak."
"Elvtárs beszédében kiemeli és nagyra értékeli annak a ténynek a jelentőségét!"
Hogy mély elvtársi és baráti kapcsolatot szövődjék...
A beszédben aláhúzza a véleményt... élményeit, tapasztalatait
elvtárs beszédében kiemeli
és munkásokat értékelésre keltő
minden bizonnyal, hogy mindkét féle hasznosítási..."
"Az úgynevezett szocialista erkölcs, aminek a moráljáról, úgymond lemaradunk és azért odafarkalnak nekünk..."
"Legyünk európaiak, gyerekek! Európaiak legyünk!"
Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.
Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
(fütty)
Mert én itt születtem, ez a hazám
Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.
Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
"A többiek köztük Oláhné, ébren maradnak."
Ez itten egy fafurulya,
Fából van és van sok luka,
Nem nagyobb, mint egy jó arasz,
Nincs ellene semmi panasz!
A két kezét, ha ráteszi,
És a végét szájba veszi,
Játszik rajta kellemesen,
De közben ne nevessen!
Nincs rizikó, nincs itt mese,
Nem unja meg a kedvese,
Furulyához nem kell más,
Mint egy jó furulyás.
Már a Pán is az ókorban,
Minden éjjel a bokorban,
Nimfáinak furulyázott,
A lóláb csak kilátszott!
/ism./"A teljes és kíméletlen igazság után Oláh álma következik."
"Pável Jemenjánoivics, a tulajdon kezünkkel verhetjük szét a saját kezünk munkáját."
"Meggyőződésem, hogy becsületesnek kell lennünk, de nem vagyok biztos benne, hogy ostobának is kell lennünk!
Nem tudom megérteni, hogy hol vagyok tulajdonképpen? ...
Mert talán mégis csak gyakorlati emerek volnánk, és mégis hülye helyzetbe kerültünk
...
Talán mégis csak gyakorlati emerek volnánk, és milyen hülye helyzetbe kerültünk
...
Még egy kávé és aztán vége.
...
"Újra otthon: a nyugalmas fészek...
Végül is a legfőbb bajunk nem az építőanyaghiány, hanem, hogy nem tudunk szervezni."
"Szerep? Neköm? Ugyan már, hagyjatok, Gyerekek!"
A film utolsó szavai:
"A MUNKA HŐSEI"
"Сталин"
"VILÁG SZABADSÁG!"
