Kedves Filmbarátok!
2024-04-12-én Jeles András: Álombrigád c. filmjét vetíti az KMO filmklub. Utána beszélgetés lesz Bárdos Csabával.
https://kmo.hu/programok/2865/kmo-filmklub-2024
“...a színművet Elbert János értő fordításában...”
Ki volt Elbert János?
Elbert János 1932. április 17-én született Budapesten. Édesapja, Elbert Ferenc hatvani családból származó budapesti kishivatalnok, édesanyja Weisz Zelma titkárnő volt. A háborúban zsidó származásuk miatt bujkálniuk kellett. Édesapját 1945. februárjában, a fia előtt tépte szét egy bomba, ezután idegileg megroppant édesanyja mellett-helyett a rokonai nevelték Jánost. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1950-ben érettségizett, az ELTE-BTK-n orosz-lengyel szakon diplomázott 1955-ben. Egy évet Leningrádban tanult köztársasági ösztöndíjjal.
1957-ig a DIVSZ (Demokratikus Ifjúsági Világszövetség) Külkapcsolati Osztályán dolgozott, fordító- és levelezőként, tolmácsként, szervezési csoportvezetőként. (A DIVSZ ma is létezik, az angyalföldi Frangepán utcában van a központja, magyar tagja a Baloldali Front, KISZ utódszervezete.) 1956-74. között Nagyvilág c. folyóirat szerkesztője. Orosz, lengyel és angol irodalmat is fordított, műfordítói és szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott az ELTE-n és Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Csehov Platonov, Bulgakov Iván, a rettentő, Majakovszkij Gőzfürdő, Gelman Prémium, Albee Nem félünk a farkastól és Mindent a kertbe, Pinter Étellift c. munkáit láthatta a közönség értő fordításában – a szöveg második, harmadik jelentését is a párbeszédekben hagyva... Később kiderült: Elbert Jánost beszervezte a titkosrendőrség 1969. áprilisában. Egyetlen kézírásos jelentését találták meg. Kapcsolati tisztje nem volt elégedett vele. Végül "Elbert János irodalomtörténész 1973. március 9-én meg is tagadta a további együttműködést az állambiztonsági szolgálattal"... 1974-től haláláig a Magyar Színházi Intézet igazgatója volt.
1974-ben József Attila díjat kapott. Gyakori vendége volt a rádió és a televízió kulturális műsorainak – így szinte az egész ország ismerte őt. Anyanyelvi szinten beszélt angolul, oroszul és lengyelül – már 1956 őszén ő tolmácsolt Jurij Andropov szovjet nagykövet (később 15 évig a KGB vezetője) és az amerikai nagykövet között, majd Andropov állandó magyar tolmácsa lett. Szovjet állami küldöttségekkel számtalanszor járt a Szovjetunióban, sőt, többször volt az Egyesült Államokban és Angliában is, ahová a magyar állampolgárok soha nem mehettek. A Kossuth Lajos u. 15. alatt pont szemben lakott el a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, ahová gyakran beugrott.
Rendszeresen a Balaton-felvidéken, egy bérelt parasztházban nyaraltak feleségével és kisfiával, az 1966-ban született ifj. Elbert Jánossal.
1983 március 9-én - kereken 10 évvel azután, hogy megtagadta a további együttműködést az állambiztonsági szolgálattal - egy borús, szeles szerdai napon Elbert János reggel nyolckor kezdte a munkát a Krisztina körúti Színházi Intézet igazgatói irodájában, mint mindig, adminisztrációval. Fél tízre bejelentkezett hozzá egy osztályvezető a kulturális minisztériumból. Fél tízkor azonban csörgött a titkárnője telefonja, amit ő Elberthez kapcsolt. (Később annyit mondott: ismeretlen férfihang az igazgató elvtárssal akart beszélni.) Elbert becsukta az általában nyitva tartott irodaajtót, kb. fél percig beszélt a hívóval, majd távozott. „Nemsokára jövök!” – mondta a titkárnőjének. Aktatáskáját, noteszét, amiktől soha nem vált meg, nem vitte magával. A Krisztina körútról Elbert taxival a Rádió pénztárához ment és felvett egy éppen esedékes, 1050 forintos honoráriumot (akkor egyheti átlagbér volt). Taxival a Déli pályaudvarra ment és éppen elérte a tizenegykor induló siófoki személyt. A végállomásig megváltotta a menettérti jegyét (közalkalmazotti 50%-os kedvezménnyel), majd felült a vonatra. A vonaton a kalauz tájékoztatta az utasokat: Lepsénynél pályakarbantartási munkálatok miatt át kell szállni buszokra. Elbert megkérdezte, hogy hányra érkeznek Siófokra? A válasz hallatán (egy óra vagy negyed kettő) összevonta szemöldökét, aztán Lepsényben vagy még Székesfehérvárott leszállt a vonatról és taxival folytatta útját Siófokra. A taxisnak (aki a tévéből felismerte) elmondta, hogy Siófokon, a móló melletti Bányász üdülőben munkatársakkal van előre megbeszélt találkozója pontban egykor. Ezt a rendőrségi vizsgálat során a munkatársak cáfolták: nem volt találkozó sem a Színházi Intézet, sem színház egyetlen dolgozójával sem. Elbert az út alatt többször megnézte az óráját. A taxis papírba tekert dossziét látott nála, amit végig a kezében tartott. Hogy ezt hol és mikor vette magához, nem derült ki. A taxis 12 óra 50 perckor tette le a móló elejénél, pár tízméterre a Bányász üdülőtől, ami nyitva volt. Elbert üdvözölte a recepciósnőt (ő is felismerte a tévéből), és kért egy „gyors és forró” kávét.
A recepciós a szintén pár tíz méterre levő Napsugár (vagy Napfény) üdülőbe irányította, mivel a Bányász kávégépe éppen rossz volt. Elbert János sajnálkozott, az órájára nézett és 12 óra 55 perckor elbúcsúzott a portásnőtől. A Bányászból a mólóra indult… Másnap, március tizedikén, csütörtökön reggel, fél tíz körül egy kutyasétáltató helyi lakos találta meg a móló melletti sekély (60-70 centis) vízben, a parti kövektől két-három méterre a holttestét. Körülötte százforintos bankjegyek úszkáltak a víz színén. Azonnal telefonált egy nyitva tartó presszóból a rendőrségre, akik 10-kor kiszálltak helyszínelni. Mivel az iratait megtalálják a zakója zsebében, a holttest azonosítása megvolt. A siófoki kapitányság jelentette az eseményt, majd a lánc egészen a BM-ig felfutott, 10.30-kor a minisztérium az ügyet kiemelt fontosságúnak nyilvánította és az ORFK-val folytatták le a vizsgálatot, ami megállapította: 1. Elbert János karórájának üvege ütés következtében betört (egy sziklának ütődhetett) és a mutatók egy óra öt percet mutattak. Ebből és a később kihallgatott taxis és recepciós vallomásaiból, valamint a boncolás eredménye alapján a szemle arra jutott, hogy a halál a feltalálást megelőző napon 13.05-kor következett be. (Mindössze tíz perccel azután, hogy Elbert János elhagyta a Bányász üdülőt.) 2. A halál oka fulladás. 3. Az áldozat tüdejében vizet találtak, vagyis élve kerülhetett a vízbe. 4. A testen (a szikláktól származó(?) zúzódásokon kívül más) külsérelmi nyomot nem találtak. 5. A rendőrorvosi szemle csak az idegenkezűséget zárta ki, az öngyilkosság és a baleset között nem választott, de az utóbbit valószínűsítette. 6. Az áldozat zakójának zsebében találták meg sértetlen állapotban a szemüvegét. 7. A baleset lehetséges okai közül a rendőri jelentés az áldozat arcidegzsábáját emelte ki. A rendőrség szerint miközben a mólón sétálgatott, Elbert Jánosra hirtelen rátört egy erős fájdalomroham. Ezt gyorsan enyhítendő, a Balaton márciusi hűvös vizéhez fordult, hogy abban mossa meg az arcát. Levette a szemüvegét, zsebre tette, lement a mólóról a sziklákra. Lehajolt a vízhez, de ebben a pillanatban megcsúszott és beleesett a Balatonba. Közben beverte a fejét a csúszós kövekbe, amitől eszméletét vesztette és belefulladt a sekély vízbe. 8. A zsebében egy Budapest-Siófok retúr vasútjegyet találtak. 8½. Elbert János holtteste mellett a vízen százforintosok lebegtek.
A rendőrségi vizsgálat kizárta az idegenkezűséget, a nyomozást megszüntették, Elbert Jánost a Farkasréti Temetőben eltemették. Azonban a tragédia fontos részletei azóta is megválaszolatlanok: Ha Elbert János március 9-én, 13 óra körül halt meg, holttestét miért csak másnap reggel fedezték fel? Valószínűtlen, hogy 9-én délután senki nem járt a siófoki mólón rajta kívül. A test körül lebegő papírpénzek sem maradhattak ennyi ideig a víz felszínén… Ki telefonált 9-én délelőtt Elbertnek, hogy gyorsan és titokban Siófokra utazzon? Mit csinált ő a baleset idején? Ha nem volt senki a mólón, Elbert miért nem ment vissza a közeli üdülőbe fájdalomcsillapítót kérni, vagy csapvízzel csillapítani a heves fájdalmát? Valóban a Bányász üdülő pincérnője látta őt utoljára élve, a halála előtt mintegy tíz perccel?
Elbert János feleségét és 17 éves fiát természetesen megviselte a családfő váratlan és megmagyarázhatatlan halála. János, aki visszahúzódó, furcsa fiú volt, apja halála urán egy gyerekes öngyilkossági kísérletet követett el: nyakkendővel próbálta magát felakasztani a padlásszobájában. Mikor a rémült család vigasztalta, zavarodottan kijelentette: ki fogja deríteni, kik az apja gyilkosai... aztán gyorsan rendbe jött és áprilisban szerelemes lett az egyik osztálytársnőjébe, akivel már a jövőt tervezték… Egy május eleji éjjelen azonban János eltűnt a lakásukból és három nap múlva holtan húzták ki a Dunából, Tökölnél. A rendőrségi vizsgálat szerint az apja halála miatti bánatában öngyilkosságot követett el.
Elbert János depressziós özvegye a fia halála után inni kezdett. Kocsmákban mesélte el férje és fia meggyilkolásának általa kitalált történetét, így a család kórházba küldte. A Sportkórházban dr. Buda Béla személyesen kezelte és pár hónap múlva hazaköltözhetett. Novemberben az OSzK-ban helyezkedett el könyvtárosként. Megismerkedett egy férfival, aki 1984. tavaszán oda is költözött hozzá a Kossuth Lajos utcai lakásba. Az év őszén azonban, egy hajnalon az özvegy leugrott a ház II. emeleti függőfolyosójáról és szörnyethalt. A korlát magas volt, így a rendőrség szerint egy hokedliről ugrott le a lebetonozott belső udvarra. A hokedlit azonban soha nem találták meg...
Elbert János halálát többen igyekeztek összehozni a KGB-vel. Jurij Andropov, akinek először 1956-ban tolmácsolt, közben a KGB vezetője, majd 1982. novemberétől a Szovjetunió főtitkára (első számú vezetője) lett. Elbert sokat tudhatott az 56-os szovjet beavatkozás nem-publikus részleteiről is... ez lett volna az ok... Valójában azonban ekkoriban inkább Amerikának lett volna oka arra, hogy ne derüljön ki: 1956. őszén az amerikaiak Szovjetúniónak szabályosan eladták a legnagyobb forradalmát élő Magyarországot – úgymond elkerülendő 3. világháborút.
Hiszen Elbert János halála előtt egy nappal – 1983. március 8-án – nevezte Ronald Reagan a Szovjetuniót a "gonosz birodalmának". Beszéde felkavarta a világot; elindult az amerikai Csillagháborús Terv, a hidegháború utolsó felvonása, ahol a nukleáris feszültség a kubai rakétaválság óta a legmagasabb szintre lépett - erre az Álombrigád is utal. Persze az is nehezen képzelhető el, hogy Elbert János az általa ismert 1956-as titkok nyilvánosságra hozatalával megzsarolta volna az Egyesült Államokat (pl. a CIA egy ügynökén keresztül). Éppen ellenkezőleg, március 9-én ő vitt pénzt Siófokra...
************************************************************************
