Robert Enricónak minden filmje más (egy kicsit). Műfaját tekintve van közöttük gengszterfilm (paródia), kalandfilm, bosszúfilm, dráma, krimi vagy Série Noire...
Nem lehet elmondani történetekkel semmit róluk: látni kell őket, átélni az atmoszférájukat, együtt izgulni a hősökkel minden apró részletért - vagyis Robert Enrico IGAZI mozit csinált.
Központi témája a menekülés, a szerelem, a barátság és más titkok. A Nehézfiúk a büntetésük egy része elől menekülnének, A kalandorok Afrikába mennek, az Ho hőse autóversenyző, akinek a szakmája a menekülés, de ezt még tetézi, amikor a lelkiismerete elől menekülve bankrablók sofőrje lesz, A Rum bulvár szeszcsempészeinek lételeme a menekülés, közben a moziban eszképista filmeket néznek. A kaszkadőrök kimagasló jelenetei a csatornában és a tengerparton történő menekülés, A titokban végig a titok elől menekülnek, a Fej vagy írás végén pedig ketten elhajóznak Európából, miután macska-egér játék volt az egész film...
Robert Enrico 1931. április 13-án született az észak-franciaországi Liévinben olasz emigránsok gyermekeként.
Toulonban nőtt fel, ahol szüleinek kerékpárboltja volt.
1951-ben végzett az IDHEC-en, rendező szakon.
Jobb híján cégek által megrendelt rövidfilmek vágásával és rendezésével kezdte filmes pályáját.
Nyolc és fél év után készült el csak az első fikciós rövidfilmje a Bagoly-folyó, amivel végre sikerült betörnie és egyből a nemzetközi filmvilágba.
El is készíthette első egész estés filmjét, A szép életetet (1962). A film őszintén mutatta meg az éppen véget ért algériai háborút, amiért a francia állam rögtön betiltotta. Robert Enrico frissen elindult karrierje ekkor a padlóra került: a következő 2 év alatt egyetlen egy dokumentum-rövidfilmet sikerült összesen csinálnia...
Csodaként érkezett a segítség, amikor 1964-ben a híres amerikai TV-sorozatba, a Twilight Zone-ba - egyedüli külföldi filmként - bekerült a Bagoly-folyó. Az immár "kétszeresen világhírű" fiatal direktorhoz csatlakozott a már befutott (gengszterből lett) író, José Giovanni forgatókönyvíróként és hozott magával mindent: sztorit, forgatókönyvet, hiteles bűnözőfigurákat, dialógusokat, sztárokat és pénzt.
A nehézfiúk végigsöpört a világ mozijain és TV-csatornáin és megérdemelt sikert aratott. Nagyon zöld film - benne erdő, favágók és fűrésztelep -, ahol a Godot-ra várva hangulatot harsány humor és heves dráma oldja fel időközönként, hogy a film szerelmekkel legyen teljes - mint a többi híres Enrico film is. Jean Boffety, aki már a Bagoly-folyót is fényképezte, kiváló és tömören jellemző képekkel, François de Roubaix pedig remek lendületes zenével járult hozzá a nagyszerű filmhez.
Bourvil és Lino Ventura játéka inspirálta a többi színészt is, akik életszerű, mégis eredeti figurákat játszanak a mai is örökzöld filmben.
A kalandorok szintén José Giovannival készült, az író egyik korábbi regénye alapján. Lino Ventura mellé itt Alain Delon csatlakozott, akik megszállott autóversenyzőt, illetve nyughatatlan pilótát alakítanak. Robert Enrico vette a bátorságot, hogy a női főszerepet egy modellből lett epizódszínészre bízza: Joanna Shimkus egy fiatal, energikus szobrásznőt alakít, aki végül megfizeti a kaland árát...
A kalandorok is hatalmas siker lett, így utána már rögtön készült is a Tante Zita, ahol Joanna Shimkus immár teljesen kibontakoztathatta színészi tehetségét, Robert Enridco megmutathatta a néprajzi mélységű környezetábrázolási tehetségét, a nézők pedig egy költői szerelmesfilmnek örülhettek...
A száguldó szekérre Jean-Paul Belmondo és felkéredzkedett, így vele készült az Ho - egy látszólag autóversenyzésről és bankrablásról szóló akciófilm. Valójában az Ho stílusa, ritmusa sokkal inkább leíró dráma, mint akciódús krimi. Belmondo itt aktívan fejleszti tovább a Kifulladásig óta játszott "szimpatikus, ravasz, sármos csibész" figurát: Hója inkább együttérzést kiváltó, útkereső és színes egyéniségű fiatal ember a társadalom kegyetlen és szürke zűrzavarában, mint egy krimibe illő, zavarosban halászó dörzsölt vagány. Az Hóban öltözik először Belmondo büdös hajléktalan-ruhába...
Kisebb szünet után Lino Ventura és Brigitte Bardot főszereplésével készült Robert Enrico "revűfilmje" a Rum Bulvár 1971-ben. A benne pompázó önirónia nem kíméli a filmes szakmát sem: BB némafilmes megasztárt alakít, akiért a több évtizedes komoly bűnözési háttérrel bíró csempészek is kapát-kaszát eldobva rohannak, akár a világ másik végére...
Újabb sztár, Maurice Ronet csatlakozott Robert Enricóhoz, és egy komorabb film készült vele, az Egy kicsit, sokat, szenvedélyesen... - szintén 1971-ben.
A kaszkadőrök (1972) után Jean Boffety, filmjeinek remek operatőre is megszakította az együttműködést Enricóval (pár évvel korábban, A kalandorok után az ötletgazda és atmoszférafelelős forgatókönyvíró, José Giovanni lépett le), így a rendező nehéz helyzetbe került.
Némi átállási szünet után azonban Boffety helyére Étienne Becker (Jacques Becker fia) érkezett, vele készült A titok és Az öreg puska.
Előbbi remek darab, a Bagoly-folyó szellemiségében, Ennio Morricone zenejével és előrevetíti a Vörös zónát. Nagyszerűen játszik benne a Trintignant-Noiret-Marlène Jobert trió - és a faék egyszerűségű történet ellenére végig fennmarad a magas feszültségszint.
Utóbbi magyar címe A bosszú, és nem véletlenül: egy megdöbbentő, keserű bosszúfilmről van szó, aminek bizarr durvaságai egyáltalán nem jellemzőek egyébként Enricóra. Ezeken nem fennakadva Az öreg puska valósággal odabilincseli nézőjét a székhez - jó részben Philippe Noiret jutalomjátéka miatt.
A díjak lényegtelenségére jellemző módon Robert Enrico A bosszúra kapta belőlük a legtöbbet, de ezután a "durva remekmű" után már nehéz volt bármit is filmre vinni és természetesen nagyon megviselte őt barátja, François de Roubaix váratlan halála is...
Enrico rövid időre visszatért az ismeretterjesztő rövidfilmek világába, dolgozott a TV-ben, egy filmterve meghiúsult, majd felkérte zeneszerzőnek Karl Heinz Schaeffert és operatőrnek Didier Tarot-t (aki a 60-as években kamermannként dolgozott vele) és jelentkezett egy autópálya-építős olasz-kiabálós, neo-realista filmmel, Az óriások lábnyomával. Tipikis útfilm - bemutatja hogyan készül el egy út, kik az építői, közülük kik esnek áldozatul neki, és még azt is, hogy közben miként nő fel egy kamaszlány...
1980-ban készült el a Fej vagy írás, Enrico újabb policier darabja, ami a műfaj egyik sokat csodált klasszikusa lett - olyannyira hiteles atmoszférát teremt a jeleneteiben, amiket a Noiret-Serrault páros utánozhatatlan párbaja koronáz meg... Ennek míves zeneszerzője Lino Léonardi, de vele is megszakadt az együttműködés, amikor Robert Enrico egy "holokauszt-szuperprodukcióba" csöppent, amiből még TV-sorozatot is kellett gyártania...
A gödörből sikerült kimásznia az 1985-ös Vörös zónával, ami annyira erős, hogy a végére a cenzúra még kiíratta, hogy márpedig ilyen "tisztító különítmények" nincsenek Franciaországban. Utána sokáig nem sikerült említésre méltó filmet készítenie, mígnem 1999-ben elkészült egy újabb dráma, a Fait d'hiver.
Ekkor azonban már bejelentkezett a tüdőrák, és a 60-as, 70-es (és részben a 80-as és 90-es) évek kiváló auteurje 2001. február 22-én távozott az élők sorából.
Robert Enrico alkotásai jó ízléssel kitalált és mesterien megvalósított csemegék. Csak a háborús filmjei kivételek ez alól, amik sajnos ...k, de a többi, "IGAZI" Robert Enrico film mindig kitűnő szórakozást kínál az intelligens és fogékony nézőnek.
Filmographie
- 1952 : Jeanne à Rouen
- 1952 : Le Brésil des théophiliens
- 1956 : À chacun son paradis (documentaire, co-réalisateur)
- 1956 : Jehanne (court-métrage) (R,S)
- 1959 : Les Trois Amis (documentaire sur le maraichage à Louhans)
- 1959 : Villes-lumières (reportage sur la surpopulation du globe)
- 1960 : L' Or de la Durance (documentaire sur la graine de luzerne)
- 1961 : Thaumetopoea, la vie des chenilles processionnaires du pin et leur extermination contrôlée (R,S)
- 1961 : La Rivière du hibou (court-métrage) [Ambrose Bierce] (R,S)
- 1961 : L'Oiseau moqueur (court-métrage) [Ambrose Bierce]
- 1962 : Montagnes magiques (documentaire, court-métrage) (R,S)
- 1962 : Chickamauga (court-métrage) [Ambrose Bierce]
- 1962 : La Belle Vie (R,S)
- 1964 : Contrepoint (documentaire, court-métrage) (R,S)
- 1964 : The Twilight Zone série télévisée, l'épisode no 142 « An Occurrence at Owl Creek Bridge » (La Rivière du hibou (1961), cas unique dans les annales de la télévision américaine.)
- 1965 : La Redevance du fantôme (téléfilm) [Henry James] (R,S)
- 1965 : Les Grandes Gueules (R,S)
- 1967 : Les Aventuriers (R,S)
- 1967 : Tante Zita (R,S)
- 1968 : Au cœur de la vie (La Rivière du hibou, Chickamauga, L'Oiseau moqueur)
- 1968 : Ho! (R,S)
- 1971 : Boulevard du rhum (R,S, parolier de chansons)
- 1971 : Un peu, beaucoup, passionnément... (R,S,D)
- 1972 : Les Caïds (R,S)
- 1974 : Le Secret (R,S)
- 1975 : Le Vieux Fusil (R,S)
- 1976 : Un neveu silencieux (téléfilm) (R,coscénariste avec Paul Savatier)
- 1976 : Plus vite que le Soleil (documentaire sur le Concorde, court-métrage)
- 1976 : Les Sept Iles de Frigg (documentaire sur les gisements de gaz naturel en mer du Nord, court-métrage)
- 1977 : Coup de foudre (inachevé) (R,coscénariste avec Pascal Jardin)
- 1979 : L'Empreinte des géants (R,S)
- 1980 : Pile ou Face
- 1983 : Au nom de tous les miens (également) (R,S,P)
- 1985 : Au nom de tous les miens, version longue (feuilleton télévisé) (R,S)
- 1985 : Zone rouge (R,S)
- 1987 : De guerre lasse (R,S)
- 1989 : Le Hérisson (téléfilm)
- 1989 : La Révolution française (première partie : Les Années lumière) (R,S)
- 1991 : Vent d'est (R,coscénariste avec Frédéric H. Fajardie)
- 1996 : Saint-Exupéry : La Dernière Mission (R,S)
- 1999 : Fait d'hiver (R,S)
R=Réalisateur
S=Scénariste
D=Dialoguiste
P=Producteur
...
